Láthatatlan Ritmusdáridó
"Nem gondolok magamra alapvetésként" - Ákos a Quartnak

Rónai András [2009. október 05. 20:40]

A cikk oldalai: « Előző | 1 | 2 | Következő »

Az angolszász szaksajtóban már régóta ismert az Invisible Jukebox gyakorlata, amikor zenészeknek más zenészek számait játsszák le, anélkül, hogy megmondanák, mik azok; aztán pedig még beszélgetnek is ezek kapcsán mindenféléről. Sorozatunk vendége ezúttal Ákos volt, aki most jelentette meg 40+ címmel legújabb koncertfelvételét. Hallgattunk magyar és külföldi zenét; beszélgettünk a nagybetűs Dalról, a letöltésekről, a tudatos imidzsépítésről és a kölcsön bőrdzsekikről; kitárgyaltuk a Depeche Mode-ot, a nemzeti rockot, a Bëlgát és a Fresht. A számokat a címekre kattintva lehet meghallgatni.

Leonard Cohentől a Freshig: dal, imidzsépítés és megélhetési produkciók

1. Leonard Cohen: Hallelujah

Leonard Cohen. Melyik nóta, azt kéne megmondanom? [megszólal a refrén] Igen, a Hallelujah, szeretem, de ez a változata nem igazán tetszik. Volt egy Leonard Cohen-feldolgozáslemez, a Tower Of Song, ezen Bono énekelte és Gavin Friday volt a producer. Egy nagyon suttyó dobloop le volt szűrve teljesen, és Bono rásuttogta vagy ráhörögte a szöveget. Azt sokat hallgattam, tetszett. Ez a változat kevésbé jön be; ő pont akkor jó, amikor a minimált nyomja, legfeljebb egy akusztikus gitárral és mintha csak a telefonba dünnyögne. Suzanne Vega nyilatkozta, hogy ha vonósokat tesznek a hangja mellé, elveszve érzi magát: meg kell élnie a dalnak egy szál gitárral.

Te azért elég sok vonóst használsz.

Vega kávéházakban kezdte, eszköztelenül. Nekem más sors jutott, de a legtöbb nótám tábortűznél is működik! [nevet]

Azért választottam ezt a számot, mert úgy tűnik, hogy neked a Dal – mondjuk így, nagybetűvel – nagyon fontos, és Leonard Cohen ennek már-már a jelképe. [Erről bővebben írtunk koncertkritikánkban itt.]

Szeretem, ha valaki önmagáról vagy egy őt valóban foglalkoztató témáról énekel. A szerzői filmet szeretem, meg az énekes-dalszerzőket, akik valamit képviselnek – ha mást nem, akkor saját magukat. Hallgatóként és szerzőként is a balladamondók irányából jövök. Leonard Cohenben is az tetszik, hogy önálló, magányos, külön világ. Suzanne Vega ugyanilyen, csak harminc évvel később és nőben – belé halálosan szerelmes voltam 1985-ben. Talán az elsők között voltam itthon, akik szerették a dalait. Kértem egy kazettát az angol haveromtól, Adamtől, akinek mindig sürgönyöztem, ha valami izgalmasat láttam a Zenebutikban [nevet].

2. Antony And The Johnsons: Hope There's Someone

Fekete, nem?

Nem.

Pedig fekete hang. A leghalványabb fogalmam sincs, de még hallgassuk.

Ő Antony Hegarty és a Johnsons nevű zenekara; ez a lemez 2005-ben nagy meglepetésre Mercury-díjat kapott, de azért nem lett igazán nagy sztár, csak amolyan kritikuskedvenc.

Amerikai?

Angol születésű, azért kaphatott Mercury-díjat, de nagyon régóta New Yorkban él; és mondjuk, hogy transzszexuális, tehát férfi, de sok a kinézete mellett sok szövege is arról szól, hogy szeretne nő lenni.

Életemben nem hallottam róla. Kifejezetten tetszik.

Meg fogod hallgatni?

Lehet, hogy rákeresek ott, ahonnan az én lemezeimet is le lehet tölteni...

Mennyire követed a világ zenei sajtóját, hogy mi a "fontos" újdonság, mondjuk az interneten?

A rádióban csak híreket hallgatok, havonta csak néhányszor tévézem, olyankor előbb-utóbb a zenecsatornákon kötök ki – de aztán amikor nyolcadszorra látom a legújabb Madonna-klipet, ahogy az öreg néni próbál lépést tartani a táncosaival, megcsömörlök. De éjszaka szoktak érdekes dolgokat adni, például a White Liest így fedeztem fel. Megtanultam a saját sorsomon, hogy totál lényegtelen, kiről mit írnak: okos bírálóim az elmúlt húsz évben minden egyes lemezem után leírták, hogy kiégtem, kifogyott a szufla, meghaltam. Ehhez képest a most véget ért, egy éven át tartó turnén 65 ezer embernek zenéltünk. Mindegy. Q-t olvasok néha, meg Future Musicot, de az utóbbi inkább stúdiótechnikai gépészkedés; van benne lemezrovat is, de főleg technikai sportokban utaznak, elektronikus előadókban. Tudod, riport a trance-sztárral, hogy mekkora kompresszort tesz a lábdobra, meg ilyenek.

3. Depeche Mode: Jezebel

Ahogy egy értelmes gondolat eszembe jut, rögtön szólni fogok. [Megszólal az ének.] Aha. Ez az új lemezről van?

Igen.

Amikor egy koncerten Martin Gore énekelni kezd, az a büfések legszebb pillanata: a nézők hosszú sorokban indulnak sörért. Zseniális dalszerző, nem tudom, miért kell erőltetnie az áriázást. Nem vagyok nagy véleménnyel erről az albumról. Megvan, a koncerten is kint voltam, tragikus élmény volt; teljesen céltalannak éreztem az egészet. Ezt úgy mondom, hogy rajongója vagyok vagy inkább voltam a Depeche Mode-nak, nagyon tisztelem őket azért a sok jó dalért – ez nem tartozik közéjük. Az az érzésem, hogy erőből modern akar lenni ez az album. Milyen idősek lehetnek, negyvenes éveik végén, az ötvenesek elején járhatnak? [47 és 48 évesek.] Persze egyszer mindenkit elkap a kapuzárási pánik. Nem lehetetlen, hogy az enyém még durvább lesz, nagyon fiatalnak akarok majd látszani, sztárdiéta, botox.

Akkor rajongó vagy, vagy voltál?

A nyolcvanas években minden héten megjelent egy lemez, ami fontos volt. Lehet, hogy csak azért gondolom így, mert kamasz voltam; meg az is lehet, hogy tényleg több érdekes album jött ki és a zene szerepe is más volt. Most évek telnek el úgy, hogy nincs miért lelkesedni. A White Liesra felkaptam a fejem: húszéves gyerekek Joy Divisiont játszanak, pedig még meg sem születtek, amikor a Joy Division már megszűnt – azért ebben van valami kis izgalom. A DM-albumot is vártam, hát ilyen lett. Két-három erős szám azért van rajta, de nehéz szeretni. Más kérdés, hogy Depeche Mode-ot kamaszkoromban annyit hallgattam, hogy már a régi számokat sem tudom feltenni. Olyan ez a viszony, mint egy régi szerelem: jó volt smacizni, de azért már nem vagyok tizenhat.

4. Morrissey: Irish Blood, English Heart

A hang nagyon ismerős...

Azért választottuk többek között, mert ő is egy sikeres zenekarból indult sikeres szólópályára.

[Megszólal a refrén.] Igen, ez a Smiths énekese volt, mindjárt eszembe jut a neve is.

Morrissey.

Na, meg lehet öregedni így is. A Smithsből nekem nagyon hiányzott egy énekes, aki nem csak fazon, hanem énekelni is tud. Basszus, pont most, hogy ezt kimondtam, sikerült benyomnia azt a tök hamis hangot, amiről rá szoktunk ismerni Morrissey-re – de régen egyszerűen egyetlen tiszta hangot se tudott kipréselni. Ez most rendben van szerintem, pont annyi a kandesz, hogy megcsillanjon a védjegy. Nemrég láttam egy koncertrészletet a neten, talán épp a Quarton [talán ebben a cikkben], lenőtt poszt-Elvis barkóval, pecsétgyűrűkkel, felgyűrt ingben, rendes bandával játszott, és kevesebb volt a nyavalygás, mint a Smithsben. Elhittem a mostani koncertfelvételről, hogy nem muszájból zenél.

Azért is gondoltunk rá, mert ő is egy olyan ember, aki nagyon tudatosan épített imidzset magának. Azt mondtad, hogy inkább fazon volt, mint énekes.

Morrissey-ről és magamról is más a képem, mint az úgynevezett szaksajtónak. A tudatosságot gyakorta vádként szokták felhozni, az egyszerűség kedvéért leközgazdászoznak. Aki azt mondja, hogy a dalaimat puszta számításból meg lehet írni, az egyszerűen hülye. Huszonkét éve zenélek, útközben azt se tudja az ember, hogy merre lép, csak sokkal később derül ki, hogy út volt-e egyáltalán, amit bejárt. Amikor az ember döntést hoz – mondjuk arról, hogy abbahagyja a haknizást a méltán világhírű Bonanza Banzai együttessel –, még nem lehet tudni, hogy ez milyen következményekkel jár. Ez cseppet sem tudatos, sokkal inkább ösztönös választás. Jóval később derült ki, hogy az én esetemben ez a döntés volt az előfeltétele a későbbi sportcsarnokos fellépéseknek. Mellesleg elég fájdalmas elhatározás volt: majdnem megöltek a zenekari társaim, mert a haknival nagyon jól kerestünk. A rendőr kocsmájában egy hordón állva énekeltem, hogy Calypso, és akkor kinéztem a képből: te jó ég, mit keresek én itt? Egy hónap haknizás elég volt, az ember megutálta az életét is. Vannak persze tudatos elemei annak, amit az ember csinál, de számításból nem lehet valamirevaló dalt írni. A dal lenne a lényegi része annak, amit a munkámnak mondok – de persze nem munkának élem meg. A Budai Lenfonóban a harmadik műszak, na az munka. Az első három lemezünket kölcsön szintetizátorokkal és kölcsön bőrdzsekikkel csináltuk végig. A sok okos meg tudatosságról hadovál. Vicces.

5. Fresh: Félig ördög, félig angyal

[Az első ütemnél:] Atyaúristen. Magyar produkció?

Ezt honnan tudod?

A megszólalásból. Valami ősi ösztön súgta... [nevet] Mi ez? [Nem sokkal azután, hogy megszólal az ének is.] Ja, Hauber! [Hauber Zsolt, a Bonanza Banzai volt tagja, egyebek mellett a Fresh zeneszerzője és producere.] Ez sláger volt? Zsolt nagyon tehetséges zeneszerző, sok évig zenéltünk együtt. Amit itt hallunk, az inkább szakipari munka, megélhetési projekt. Nem tisztem megvédeni, megvédi ő magát, de voltak nagy pillanatai. A Bonanza úgy működött, hogy [Menczel] Gábor és Zsolt is hordta nekem a demókat. Nem komplett számokat írtak, hanem egy Polimer kazettán volt rengeteg olyan konstrukció, hogy mondjuk tizenhat ütem verze, tizenhat ütem refrén, és esetleg egy négyütemes középrész. Ha tetszett, ezekből kellett dalt hegesztenem. Nem volt zenekari próba: otthon nyomingáltam a kazettás magnót, és ha olyasmit hallottam, ami beindított, akkor felírtam, hogy hányas fordulatnál volt a jó téma, és elkezdtem szöveget írni rá. Akárhány demót is adtak be, tízből nyolcszor Zsoltéhoz nyúltam, mert az ő világa állt közelebb hozzám. Invenciózus, klassz dolgok voltak – jelentősen limitált műszaki és anyagi lehetőségek között. Nem akarom bírálni ezt a munkáját, mert nem nekem szól, más indíttatásból készült, mint az én dalaim vagy akár annak idején a Bonanza-lemezek.

1. Leonard Cohentől a Freshig: dal, imidzsépítés és megélhetési produkciók
2. A Nine Inch Nailstől az Illésig: letöltés, vers és dal, nemzeti rock

Korábbi cikkeink	"A perfekcionizmus nem áll jól mindenkinek" - Lovasi András a Quartnak "Az üvöltés megszabja, amit csinálsz" - Tóth Gergő a Quartnak "Ez nem a nekifeszülésről szól" - Hajós Kristóf a Quartnak Egy nem létező ország nem létező műfaja – így turnézik Ákos
Későbbi cikkeink	"Pont ezzel telibe talált" - Poniklo Imre a Quartnak "Mindenki egyfolytában satu lenne." Lukács László a Quartnak "Legyen rajta robothang" - Prieger Fanni a Quartnak
Kapcsolodó linkek	Ákos hivatalos