West-Balkán, október 15.
Funkcionális béke, funkcionális szeretet - a Zion Train Budapesten
B-

Gitár János [2007. október 17. 09:15]

Neil Perch mixer-producer egy énekessel és két fúvóssal megerősített élő produkció keretében bombázta meg a lakosságot műfajteremtő dub-dance basszusaival.

A nagy angol költő, Samuel Taylor Coleridge százkilencven évvel ezelőtt megjelent, Biographia Literaria című művében fogalmazta meg azt a valamit, aminek egyes művészeti alkotások befogadásakor rendkívüli hasznát veheti az ember: a "willing suspension of disbelief" (magyarul leggyakrabban "a hitetlenség szándékos felfüggesztése") az a mechanizmus, melynek segítségével bele tudjuk élni magunkat pl. olyan történetekbe, amelyekben természetfeletti lények vagy egyszerűen a mindennapi élet logikájának ellentmondóan viselkedő alakok szerepelnek. A magasab igazság, a katarzis érdekében elfogadjuk, hogy az adott mű világa sajátos világ, melyre teljesen fölösleges, sőt, kontraproduktív lenne ráerőltetni a rendes világban szerzett tapasztalatok mindegyikét.

Bár a Zion Train koncertjén sokkal inkább bulizásról, mint katarzisról volt szó, a hitetlenség szándékos felfüggesztése nélkül bulizni sem lehetett volna. Annak segítségével viszont nagyon is lehetett. Ha a Zion Train-koncertre látogató ember normálisként elfogadja, hogy egy nagyon fehér (sőt, vörös) manchesteri ember különös, de határozottan jamaicai beütésű akcentussal a hetvenes évek roots-beszólásait permutálja ("forward ever backward never" és társai), ha törekszik arra, hogy ne kapjon röhögőgörcsöt, amikor ugyane énekes ötvenedszer felszólítja, hogy amennyiben támogatja a békét és a szeretetet, csináljon valami zajt, illetve ha nem akad fenn azon, hogy a zene nem különösebben változatos és meglepetésekben sem éppen gazdag - akkor baromi jól fog szórakozni.

És ezt iróniamentesen mondom. A Zion Train (élőben = az énekes Dubdadda, a harsonás Sebastian Harzmann, a trombitás Dave Fullwood, valamint a központi agy, az előre rögzített alapokat keverő és effektező Neil Perch) energikus, letisztult digitális reggae-t játszik, a legegyszerűbb, de éppen ezért rokonszenves szinusz-basszusokkal, programozott, de többnyire nem gusztustalan dobokkal, stílben tartott, kellően levegős gitár/szinti-szólamokkal, a kötelező visszhangokkal és némi csavargatással (ami minden számban ugyanott és ugyanúgy köszön be). Szóval még ha tudja is a koncertlátogató, hogy lehetne ezt érdekesebben, invenciózusabban, zenében és főleg szövegben közhelymentesebben is csinálni, bő egy órán keresztül, amíg az utolsó szám rémesen gagyi rave-es püffögése el nem érkezik, a maga funkcióját remekül ellátja: teljesen jól lehet rá táncolni és/vagy bólogatni.

Ha szándékosan felfüggesztettük a hitetlenkedést.

Későbbi cikkeink	Dübörgő basszusok, aranyos emberek - Iration Steppas Mindenben egyaránt otthon - Dub Wiser Úttörő francia elektro-dub "Általában nem szoktam milliomosokkal lógni" - Neil Zion Train a Quartnak
Kapcsolodó linkek	Zion Train hivatalos